A csütörtöki Filmklubban a Jöjj el napfény! című filmet vetítették, ami egy kissé vontatott és zavaros volt számomra is, de én a 20-as években járó énemet láttam a főszereplőben, aki viszont már a 40-en is túl volt. Milyen jó, hogy nem 40 évesen kellett ezekkel a problámákkal szembe néznem! Juliette Binoche volt a főszereplő, aki tényleg egy fantasztikus színésznő.
Pénteken a 13/E-sekkel a Kecskemétfilm Kft. stúdiójába látogattunk el. Rendszeresen el szoktam vinni a végzősöket a stúdióba, hogy lássák hol és hogyankészülnek az animációs filmek. Több volt kandós diákunk is ott dolgozik. Anett mutatta be a stúdiótés gyártás folyamatát. Most egy újabb epizódott láttunk a Cigánymesék sorozatból, A Nap és a Hold címűt. Tetszett nekem és a diákoknak is. Nem volt annyira szomorú, mint a cigánymese, amit eddig láttam.Az időjárás kissé megviccelt, reggel még esett, aztán megont kisütött a nap és nagyon meleg is lett. A reggei eső miatt nem tudtam biciklivel menni, azért elég sokat kellett ezen a napn gyalogolnom.
Délután cica ivartalanítási akciót tartottunk, és most már minden macskánk ivartalanított!
Szombaton az idei tavaszi bécsi kirándulásunk következett, ami nagyon, de tényleg nagyon nehezen jött össze. Alig jelentkezett valaki a diákjaim közül, illetve először jelentkeztek, majd mikor fizetni kellett, elsunnyogták és elém se álltak, hogy bocs tanárnő, mégse tudok menni. Szerencsére elég nagy az ismeretségi köröm, így fel tudtam tölteni a buszt a minimális létszámra többszöri nekifutásra.
(Hétfőn megtudtam, hogy volt olyan anyuka, aki a késélésekről szóló hrek miatt nem engedte el a gyermekét! Jól működött a propaganda! Pedig ha tudnák milyen fantasztikus és élhető város Bécs!)
Ilyenkor 5-kor szoktunk indulni, útközben, Győr közelében egy megállót szoktunk tartani, és kb. fél 10-re ott vagyunk Bécsben. Így volt ez most is, bár Bécs előtt belefutottunk egy dugóba, de így is ott voltunk 3/4 10-re a Kusthistorisches Museumnál a busszal, onne pedig egy sétával 10 órára a Kunstforum előtt. Itt Man Ray kiállítás volt, amelyre én nem kértem tárlatvezetést, de a buszban néztünk egy dokumentumfilmet Man Ray-ről. Én erre a kiállításra jobban kívácsi voltam, mint a délutánira, mert Man Ray-t nem lehet olyan sűrűn látni eredetiben. A fotók és a szobrok (lehetetlen tárgyak) mellett festményei ki voltak állítva, amelyeket eddig egyáltalán nem ismertem.
Úgy fél 12 körül végeztünk a Kunstforumban, innentől szabad programot adtam a csoportomnak. Mi egy kis sétával a szokásos Tirolerhof kávéházba mentünk, ahol megebédeltünk.
Még volt elég sok időnk a délutáni programunkig, ráadásul remek volt az idő, ezért sétáltunk egy nagyot. Már nagyon sokszor voltam Bécsben, de az aranyozott Strauss szobrot a Stadtparkban most láttam először.
A Múzeumnegyed előtt dizájnvásár volt, de mi Leopold Múzeum és a MUMOK közötti színes padokra vadásztunk, de egykicsit leülhessünk, lefeküdhessük.
Fél 3 felé visszamentünk az Albertinához, ahol megvettük a jegyeket a Keith Haring kiállításra. Egy magyar és egy angol nyelvű vezetést kértünk. Jó volt a vezetés és a kiállítás, a végére egészen Boschra emlékeztettek Haring munkái. Már kétszer láttam eddig Keith Haring kiállítás, egyet még 2007-ben Cesky-Krumlovban, majd pár éve a budapesti Ludwig Múzeumban , de egyik se volt ilyen nagy, mit ez a bécsi. Különös élmény volt az elsötétített terem a fluoreszkáló művekkel, az a hatalamas fríz, ami beterített egy hosszú falat.
A veztetés után még megnéztük Martha Jungwirth festményeit és az emeleten a bécsi vízfestőket.
Egy sétával visszamentünk a Kunsthistorisches Muesum elé, ahol találkoztunk a busszal 17.20-kor, de csak félkor tudtunk elindulni, egy-két ember késése miatt. A Pálmaház és a Ring között, a parkban sok-sok ember piknikelt és egy helyen még táncoltak is egy kis boogie-woogie-ra. Mindenki mosolyog, jókedvű, nincs szemét. Milyen jó lenne, ha Budapest is kicsit hasonlítani ebben is Bécshez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése