Budapest Art Week 2. - szombat

A Resident Artban kezdtem, mert még előző nap visszahívtak, hogy sajnálják, hogy nem volt ott senki, mikor én meg akartam nézni a tárlatot és akkor felajánlották, hogy ugyan szombat-vasárnap nincsenek nyitva, de ha megbeszélünk egy időpontot, akkor meg tudom nézni. Szombaton 9-re beszéltük meg. Épp 9 előtt, mikor az Andrássy úton a Radnóti szobrot fotóztam, hatalmas szirénázás töltötte be a teret, tűzoltók, rendőrök vonultak fel.

A Resindent Art egy kis lakásgaléria, de Stefan Osnowsky fametszetei nagyon hatásosak voltak. Azt mondta a hölgy, hogy kb. egy hónapig vésett ki egy-egy dúcot és egy nap volt a lenyomtatás kézzel. Én kíváncsi lennék, hogy a fotót, ami alapján elkészítette a dúcot, számítógépes programmal átalakította-e, hogy ezt a vastagabb-vékonyabb vonalas tónusok kialakuljanak.




















Innen visszamentem a Lónyai utcába, ahol a Gergersen Art Pointban kezdődött a délelőtti regisztrációhoz kötött galériatúra. A galéria vezetője mellett ott volt Végh Julianna is, akinek épp akkor volt kiállítása. A Tanácsköztársaság emlékműveit fakítva, rózsaszínűre festve jelenítette meg a munkáin és egy animációs filmet is készített.

Innen az A.P.A. nevű galériába sétáltunk át, ahol Verebics Ágnes kiállítás volt látható. (Útközben néhány tűzfalat fotóztam, lehet, hogy lesznek belőle grafikák!) Az első teremben óriási csirkék és kakasok átlátszó fólián, a belső teremben kisebb-nagyobb festmények ember-állatszerű baromfikkal. Itt a díszmagyaros volt a kedvencem. Maga az alkotó is jelen volt.

Itt az A.P.A.-ban jártam már egyszer, talán 2004-ben látogattam el az akkor végzős művészetis osztállyal. Innen Molnár Ani Galériájába mentünk át, ami egy nagyon szép és kellemes bérház első emeletén van és Forgács Péter tárlata volt látható.

Itt már kezdett fáradni a csapat, sokat kellett várni, hogy továbbinduljunk az Budapesti Olasz Kultúrintézetbe, ahol egy fotókiállítást láthattunk, Antonio Biasiucci vulkánokról készült fotóit.

Az utolsó állomás a FUGA Galéria volt, ahová még elkísértem a csoportot, de be már nem mentem, mert egyébként nem értem volna el azt az 5-ös buszt, ami 13 órára a Várfok Galériához vitt, ahol a délután galériatúra kezdődött.
A Várfok Galériában Szirtes János kiállításával kezdődött a túra, ahol a kora és a mostani munkáiból is lehetett látni festményeket és egy videót is az alkotóról.

Nagyon tetszett, hogy az utcai fák köré építettek paravánokat és ezeken bemutatják a galéria művészeit és így azok, akik be se mennek egy galériába, azok is találkozhatnak a kortárs képzőművészet szereplőivel.
Itt a galéria egy kisebb,inkább fiatal művészeknek fenntartott kiállítótermébe mentünk, ahol egy különleges fotóeljárással készült munkákat nézhettünk meg, amelyeket Dobokay Máté készített.

Innen villamossal mentünk át a Móricz Zsigmond térre, és sétáltunk le a Bartók Béla úton. A K.A.S. Galériában folytattuk, ahol Nagy Gábor György beszélt a munkáiról.

A Godot Galériában Bukta Imre legújabb munkáit néztük meg. És itt már ismét tapasztaltam a csoport lankadását, már nehezen lehetett egyben tartani.

Az utolsó állomás a 4-es metró Szent Gellért téri megállója volt, amit egy képzőművész tervezett meg, akit az ismétlődés problemetikája izgat. Komoróczky Tamás tervezet a mozaik borítást.

Budapest Art Week 1. - péntek

Pénteken Budapestre utaztam, a szokásos gyógytornára, de most 3 napig ott maradtam, mert éppen most volt a Budapest Art Week és rengeteg program volt. A kecskeméti vasútállomáson tudtam 3 napos BKK jegyet venni, aminek nagyon örültem!
Még a torna előtt beugrottam a Millennárisra, ahol a Budapesti Könyvfesztivál épp akkor nyitott, és meg akartam nézni a Magyar Illusztrátokok Társaságának a standját, de ők még ott se voltak, ki se pakoltak, én meg később már a feszített programom miatt nem tudtam visszamenni.

A gyógytorna után felmentem a 16-os busszal a várba, mert ott a Kapisztrán téri toronynál egy új Rieger Tibor szobrot avattak nemrég, amely a magyar koronázási palástot ábrázolja.

A Várból ismét a 16-os busszal utaztam tovább, az Erzsébet térnél szálltam le és gyalog indultam tovább a Resident Artba, ahol Stefan Osnowsky óriás méretű fametszeteit akartam megnézni, de még volt időm 13 óráig, amikor elvileg nyitott, ezért beültem az Operaházzal szemben a Művész Kávézóba.

A Residentben nem volt senki, vártam 10 percet még, de semmi, így egy telefon után továbbmentem az Iparművészeti Múzeum felé. A négyes-hatos villamost vonalát felújítják éppen, ezért villamospótló buszra kellett átszállni. A Corvin negyednél szálltam, le és megláttam a Ferencvárosi Galériát, ahol négy alkotó: Nádas Alexandra, Nagy Gábor, Onisim Colta és Tasi József Tajó kiállítása volt.

Miután megnéztem, ott az előcsarnokban megettem az ebédem és továbbmentem az Iparművészeti Múzeumba, ahol megnéztem a Színre hangolva kiállítást, de sajnos a bőrszoknyámmal nem tudott mit kezdeni a színszkenner.

Amíg vártam a vezetésre, bekapcsoltam a netet a telefonomon és azt olvastam, hogy egy kerékpáros nőt halálra gázoltak Kecskeméten. Gyorsan felhívtam Anyukámat és boldog voltam, hogy felvette a telefont. Kis idő múlva Petra is hívott, ő is olvasta és ő is aggódott értem és ő is boldog volt, hogy nem én vagyok az legázolt nő. Ő bevallotta, és nem Anyukámnak, hogy ezért hívtam.

15 órától a Breuer Marcell kiállításon egy regisztrációhoz között vezetés volt. Érdekes volt látni az 1930-as és az 50-es évek bútorait egymás mellett.

Sajnos nem tudtam végig maradni a vezetésen, mert a másik program, amit aznapra kinéztem magamnak és regisztráltam messzebb volt, még oda kellett érnem fél 5-re a Goldberger Textil Múzeumba Óbudára. Útközben készítettem egy-két fotót a BRFK teve utcai székházáról és az épülő Dagály uszodáról.

Az óbudai múzeumban Kéktúra címmel hirdettek vezetést, amely végigkísérte a Goldberger család és a gyár életét a kezdetektől a bezárásig.

Hat után végeztünk és nagyon elfáradtam!