Még a torna előtt beugrottam a Millennárisra, ahol a Budapesti Könyvfesztivál épp akkor nyitott, és meg akartam nézni a Magyar Illusztrátokok Társaságának a standját, de ők még ott se voltak, ki se pakoltak, én meg később már a feszített programom miatt nem tudtam visszamenni.
A gyógytorna után felmentem a 16-os busszal a várba, mert ott a Kapisztrán téri toronynál egy új Rieger Tibor szobrot avattak nemrég, amely a magyar koronázási palástot ábrázolja.
A Várból ismét a 16-os busszal utaztam tovább, az Erzsébet térnél szálltam le és gyalog indultam tovább a Resident Artba, ahol Stefan Osnowsky óriás méretű fametszeteit akartam megnézni, de még volt időm 13 óráig, amikor elvileg nyitott, ezért beültem az Operaházzal szemben a Művész Kávézóba.
A Residentben nem volt senki, vártam 10 percet még, de semmi, így egy telefon után továbbmentem az Iparművészeti Múzeum felé. A négyes-hatos villamost vonalát felújítják éppen, ezért villamospótló buszra kellett átszállni. A Corvin negyednél szálltam, le és megláttam a Ferencvárosi Galériát, ahol négy alkotó: Nádas Alexandra, Nagy Gábor, Onisim Colta és Tasi József Tajó kiállítása volt.
Miután megnéztem, ott az előcsarnokban megettem az ebédem és továbbmentem az Iparművészeti Múzeumba, ahol megnéztem a Színre hangolva kiállítást, de sajnos a bőrszoknyámmal nem tudott mit kezdeni a színszkenner.
Amíg vártam a vezetésre, bekapcsoltam a netet a telefonomon és azt olvastam, hogy egy kerékpáros nőt halálra gázoltak Kecskeméten. Gyorsan felhívtam Anyukámat és boldog voltam, hogy felvette a telefont. Kis idő múlva Petra is hívott, ő is olvasta és ő is aggódott értem és ő is boldog volt, hogy nem én vagyok az legázolt nő. Ő bevallotta, és nem Anyukámnak, hogy ezért hívtam.
15 órától a Breuer Marcell kiállításon egy regisztrációhoz között vezetés volt. Érdekes volt látni az 1930-as és az 50-es évek bútorait egymás mellett.
Sajnos nem tudtam végig maradni a vezetésen, mert a másik program, amit aznapra kinéztem magamnak és regisztráltam messzebb volt, még oda kellett érnem fél 5-re a Goldberger Textil Múzeumba Óbudára. Útközben készítettem egy-két fotót a BRFK teve utcai székházáról és az épülő Dagály uszodáról.
Az óbudai múzeumban Kéktúra címmel hirdettek vezetést, amely végigkísérte a Goldberger család és a gyár életét a kezdetektől a bezárásig.
Hat után végeztünk és nagyon elfáradtam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése