Ezen a csütörtökön és elég fáradtam értem haza a 9. órám után, lerogytam a számítógép elé, és aztán a facebookon szembesültem azzal, hogy Kapots Ildinek 20 perc múlva nyílik a kiállítása. Még jó, hogy nem vetkőztem le.
Ildi egy dél-afrikai kirándulás után elkezdett teafilterekkel dolgozni, ezeket a használt filtereket rakosgatja egymás mellé, és esetleg belemegy pasztellel egy kicsit még, bár az eredeti színei is elég szépek. Ildi, csakúgy mint én, matek-rajz szakos, így nincs mit csodálkozni a geometriai vonzalmán. Kriskó Mária nyitotta meg a tárlatot. Sajnos, a fényképezőgépem éppen lemerült, így csak a telefonommal fotóztam. Hát, ezek olyanok is! Soha nem fogom megszokni a "telós" fotózást. Almási Krisztián (volt bolyais) zenélt, amitől egészen meditatív hangulatba kerülhettünk, bár sajnos az afrikai hangszer nevére már nem emlékszem már. Egy régi leninvárosi ismerőssel beszélgettem egy keveset, de Ildivel már nem tudtam többet a gratuláción kívül, mert inkább hazasiettem és bezuhantam az ágyba. Másnap egy budapesti Operakaland várt rám.
Ildi egy dél-afrikai kirándulás után elkezdett teafilterekkel dolgozni, ezeket a használt filtereket rakosgatja egymás mellé, és esetleg belemegy pasztellel egy kicsit még, bár az eredeti színei is elég szépek. Ildi, csakúgy mint én, matek-rajz szakos, így nincs mit csodálkozni a geometriai vonzalmán. Kriskó Mária nyitotta meg a tárlatot. Sajnos, a fényképezőgépem éppen lemerült, így csak a telefonommal fotóztam. Hát, ezek olyanok is! Soha nem fogom megszokni a "telós" fotózást. Almási Krisztián (volt bolyais) zenélt, amitől egészen meditatív hangulatba kerülhettünk, bár sajnos az afrikai hangszer nevére már nem emlékszem már. Egy régi leninvárosi ismerőssel beszélgettem egy keveset, de Ildivel már nem tudtam többet a gratuláción kívül, mert inkább hazasiettem és bezuhantam az ágyba. Másnap egy budapesti Operakaland várt rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése