Csontváry és Pop art - két kiállítás Budapesten

Vasárnap elég szomorú, esős idő volt, mikor fél 9-kor elindultunk a volt DOMUS parkolóból. Kőrös Sára megmentette az utat, hozott katedrás diákokat, így majdnem teltház volt. Mikor felértünk, a budai alsó rakpart le volt zárva valamilyen futóverseny miatt, egy csomót kerültünk, mire felértünk a várba.
A Csontváry a géniusz kiállításra mentünk a Dísz térre, a volt Honvéd Főparancsnokság egykori épületébe, amelyet némileg felújítottak és már több kiállítást is rendeztek itt,de én most voltam először ebben az épületben.
Pár perccel 10 után azért ott voltunk, de beletartott egy kis időbe, míg lekabátoltak a többiek, meg vettem a jegyeket. Vettem egy jó drága fotós jegyet is (3.000 Ft).

Aztán Emese tartott egy sima tárlatvezetést, nem osztottuk szét a csapatot, így elég sokan voltunk egyszerre. Engem zavartak a túl pici terek, ahová alig vértünk be. Már a nyáron is kacérkodtam az ötlettel, hogy megnézzem ezt a kiállítást, de miután nem adtak semmilyen kedvezményt, sokallottam a 3.200 Ft-ot, hogy olyan Csontváry képeket nézegessek ezért az összegért, amelyeket már sokszor sok helyen láttam. Gondoltam, megszervezek egy ilyen kirándulást és hátha így olcsóbban jön ki nekem és ha ez nem jönne össze, akkor meg még december 31-ig valamikor majd megnézem még. A 40 diák 2 ingyenes jegyet kaptunk, így Pétert is ingyen be tudtam vinni. Jó volt azért együtt látni a pécsi és a budapesti festményeket. Elhozták most a Baalbeket is Pécsről, amit 1994-ben nem tettek meg, mikor utoljára volt Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában Csontváry kiállítás. Egyébként a kiállítást szervezői arról beszéltek, hogy 50 éve nem volt Csontvárynak Budapesten tárlata. A buszban megnéztük az akkori kiállításról szóló kisfilmet, ahol Orosz István riportekedett.

Azért volt néhány számomra is ismeretlen kép és tetszett a fényfolyosó. A kortárs reflexióktól többet vártam mennyiségben is és a Csontváryhoz való kapcsolódásban is.
13 órakor találkoztunk újra a busszal, de addig tettünk egy kört Péterrel a várnegyedben, akkor éppen nem esett.
Fél 2-re már lent is voltunk Pesten a Ludwig Múzeumnál, 2-től volt megbeszélve egy vezetés a Ludwig Goes Pop + The East Side Story című 2 nappal korábban nyílt kiállításra. A diákokat szabadon engedtem, megvettem a jegyeket, amelyeket most karperec formában kellett viselni, mint egy fesztiválon, koncerten. Márk is idejött 3/4 2-re, ő is velünk tartott. Ezt a kiállíts a múzeum 2 emeletén igazán hatalmas területen mutatta be a Ludwig család popartos amerikai és nyugat-európai gyűjteményét és ami, számomra is ismeretlen volt a kelet-európai hasonló törekvéseket, amelyek szépen kiegészítették egymást.
Sajnos itt nem lehetett fotózni, így a múzeum facebook oldaláról származó képekből válogattam. Itt sem kellett osztódnunk, ez számomra elég furcsa, mert mindig 2 felé szoktak egy ekkor csoportot osztani. A vezető csajszi szimpatikus volt, de egy óra múlva már a következő csoporttal kezdett, így ami egy órába belefért, azt néztük meg közösen. Nem annyira tetszett, hogy nagyon magasra tették a képeket, csak "felnézni" lehetett rájuk. Jó volt látni Warhol párnácskáit, Keserű Ilona, Tót Endre, Korniss Dezső munkáit ezekkel a nagy nevekkel együtt.

A kiállítás után egy-egy sütire meghívtam a fiúkat, majd fél 5-kor újra találkoztunk a busszal. Akkor már esett. Már is hazajött velünk, mert a városházán el kellett intéznie egy papírt a szobrával kapcsolatban. Hazafelé Oldenburgról néztünk egy filmet a buszban. Este 6-ra Kecskemétre értünk és jól elfáradtam ismét.