Kapots Ildikó kiállítása a Művész Kávézóban

Ezen a csütörtökön és elég fáradtam értem haza a 9. órám után, lerogytam a számítógép elé, és aztán a facebookon szembesültem azzal, hogy Kapots Ildinek 20 perc múlva nyílik a kiállítása. Még jó, hogy nem vetkőztem le.
Ildi egy dél-afrikai kirándulás után elkezdett teafilterekkel dolgozni, ezeket a használt filtereket rakosgatja egymás mellé, és esetleg belemegy pasztellel egy kicsit még, bár az eredeti színei is elég szépek. Ildi, csakúgy mint én, matek-rajz szakos, így nincs mit csodálkozni a geometriai vonzalmán. Kriskó Mária nyitotta meg a tárlatot. Sajnos, a fényképezőgépem éppen lemerült, így csak a telefonommal fotóztam. Hát, ezek olyanok is! Soha nem fogom megszokni a "telós" fotózást. Almási Krisztián (volt bolyais) zenélt, amitől egészen meditatív hangulatba kerülhettünk, bár sajnos az afrikai hangszer nevére már nem emlékszem már. Egy régi leninvárosi ismerőssel beszélgettem egy keveset, de Ildivel már nem tudtam többet a gratuláción kívül, mert inkább hazasiettem és bezuhantam az ágyba. Másnap egy budapesti Operakaland várt rám.

KKK közgyűlés és Kapots Ildikó A hónap művésze

Elég zsúfoltra sikeredett ez a hét is, és még nincs is vége. Hétfőn egész nap a Bolyaiban voltam, reggel 7.10-tól 17.00-ig. Fogadó óra volt délután, de hozzám egyetlen szülő sem jött. Ez két dolgot jelenthet, vagy ilyen problémamentes tanár vagyok, vagy ennyire nem izgatja a szülőket a rajz és vizuális kultúra nevezetű tantárgy és a tanár. Félek, hogy az utóbbi az igaz.
Kedd, szokásos futkosásos nap, kiegészítve azzal, hogy Balanyi Karcsi erre a napra hívta össze a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének évi rendes közgyűlését. 15.30-kor végeztem a Kandóban, hazamenni értelmetlen ekkora hidegben és hóban, hogy fél óra után újra begyalogoljak a Kulturális és Konferencia Központba, így suli után nagyon ráérek és legalább megnézem Kapots Ildi képeit a panoráma teremben, most ő "A hónap művésze". Szeretem Ildi képeit, egyrészt mert ő is matekos (eredetileg matematika-rajz szakos), ez a képein is látszik, másrészt mert én nem tudnék ilyen megszerkesztett képeket festeni.
A közgyűlés - mondhatni - szokásos volt, beszámoló, tervek, képek az év eseményeiről. A lezárult pályázat miatt most már nem lesz olyan sűrűn Nyitott Műterem. Elég kevés pénzből gazdálkodott és fog is gazdálkodni a közösség, mégis vannak eredmények, bár veszteségek is. Ezek a veszteségek főleg emberi veszteségek, az elmúlt fél évben 3 kollégát veszítettünk el. A debreceni kiállítás jól sikerült, állítólag más városokban nincsen ilyen művészeket tömörítő szervezet, csak irigykednek, hogy itt Kecskeméten működik ilyen, és nem csak oltjuk egymást.
Hollósy Kati elgondolkodtatónak tartotta, hogy az eredetileg a fiatalságot megcélzó Staféta nevet viselő program (ez lett a pályázat miatt a Nyitott Műterem neve), nem vonzotta a őket, és inkább a középkorúak látogatták ezeket a beszélgetéseket. Diákok nem kíváncsiak az ilyen jellegű beszélgetésekre, legalább is a saját idejükből nem szakítanak erre időt. lehet, hogy azt kellene csinálnunk, mint amit a Magyar Kultúra Napján Füzi Laci és Buda Feri tett, kimenni az iskolákba, és rendhagyó órák keretében beszélgetni. Ha helybe mennénk, és persze tanítási időben lenne, akkor eljutna a diákokhoz, másként nem látok rá esélyt, hogy eljusson hozzájuk.
Szerdán egy tavaly végzett diákommal találkoztam, H. Ágival, akivel Londonban is randevúztam. Most Budapesten tanul szakácsnak és cukrásznak, hozott is a saját készítésű sütijeiből, amit csak módjával és apránként fogok megenni, mert most már muszáj lett egy kicsit fogyóznom, mert már semmilyen ruhám nem ért be. Beültünk a könyvtár kávézójába és egy forró csoki mellett elbeszélgettünk. Na, ez ilyen diákok miatt éri meg tanítani...
A hét további része a következő bejegyzésben!