Őszi szünet 2.

Csütörtökön én a Bozsó Gyűjteménybe indultam. Sikerült most is úgy érkeznem, hogy még nyugodtan szét tudtam nézni a megnyitó előtt. Patkós László Tábla-Kép című kiállítása nyílt 5 órától. A szokásos sötét teremben, a szürke falakon megvilágított képek igen szépen éltek. Laci azt mondta, hogy úgy 10 éve termése az, amit itt most kiállított. Legutóbb, itt Kecskeméten 2009. szeptemberében voltak láthatók Laci nyomatai az egykori Szigma Kiállítótérben, amit ő fedezett fel, mint kiállítóhelyet. Ott nagyobb méretű képek is szerepeltek. Ez a mostani kiállítás meghittebb és azzal, hogy Laci mostanában több aranyat használ, egy kis szakrális jelleget is kaptak a művek. A szakrális jelleg persze nem csak ebből adódik, hanem az ősi jelekre emlékeztető motívumoktól is, de ez nem annyira új Laci munkáiban. Bár teljesen más volt a Bozsó Gyűjtemény előző kiállítása, a Belarusz ikonok című, mégis, talán éppen a szakrális jelleg miatt összevethetők, Laci képei szerintem erőteljesebben hatnak, mint az előző tárlat ikonjai. Az arany mellett az újabb képeken kékek erőteljes megjelenése is új volt most nekem.

A 3. teremben az alkotófolyamatról készült fotókat láthatunk  (Lakó Péter fotói) és egy kis berendezett műhelysarkot, a nyomtatáshoz nélkülözhetetlen grafikai préssel és néhány többször lenyomtatott alkatrészt. Ulrich Gábor nyitotta meg a a kiállítást, a rá jellemző fanyar humorral. Nem jegyzetelte és egyszerűen képtelen voltam megjegyezni belőle bármit is, amit itt most idézhetnék, pedig közben jókat mosolyogtam. A büfében kellemesen elbeszélgettem még néhány emberrel.

A rekord hosszúságú, 11 napos őszi szünetben született 4 nagy, 3 kicsi (szuvenír jellegű) rézkarc, voltam 3 kiállításon, egy előadáson és egyszer moziban. Nem rossz!