Kedden folytatódott a művészettörténeti filmklub az Otthon Moziban, most a Renoir című filmet vetítették és most is én mondtam a film előtt egy kis bevezetőt. Most teljesen más közönség jött el, mint a Vatikán 3D-re. Most több fiatal diák volt. Aztán kiderült, hogy a katonás franciatanárnő (aki régi kollégám, barátom) szervezte be őket, mert eredeti nyelven ment a film magyar felirattal. A vetítés végére kiderült számomra, hogy ez a film legalább annyira szólt Jean Reniorról, a festő fiáról, mint magáról a festőről, Pierre-Auguste Renoirról. A film gyönyörű képei, színei, tájai és a női idomok híven visszaadták Renoir festészetének lényegét és hogy mennyire szerette még mindig a szépet az öreg, tolókocsiba kényszerült festő, aki már képtelen az ízületi gyulladásai miatt megfogni az ecsetet és ezért rá kell közözni a kezére azt, hogy tudjon festeni. Egy kicsit még beszélgettünk a film végén, pl. Edit Jean Renoirról, de túl sokáig nem, mert ez hosszabb film volt azért, mint az előző vetítés. Edittel próbáltuk azt is eldönteni, hogy mi legyen a decemberi vetítés, de ezt akkor nem sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése