Őszi szünet után

Az aktív őszi szünet után egy fárasztó hét következett, de az lelkesített, hogy szerdán megtudtam ez az utolsó hét, hogy helyettesítenem kell. Már írtam, hogy szeptember közepétől helyettesítettem egy kolléganőt és bizony a pár óráért sokkal több órát kellett bent töltenem, volt egy csomó lyukasórám. Változott az órarend is, így már jobb nekem.
Az iskola mellett csütörtökön volt egy program, suli után közvetlenül odamentem. A Cifrapalotában Biacsi Karolina régész könyvét mutatták be egy kiállítással kísérve. Még mielőtt elkezdődött volna a könyvbemutató, a Pávás terem előtt néhány ruhaköltemény volt kiállítva. Ezeket két magyar, egy lengyel és egy osztrák tervező készítette a SYMBEL 2014-2018 projekt keretében. Az I. világháború ihlette a ruhákat. Nagyon érdekesnek találtam.
Biacsi Karolina könyve Értékmentés a déli végeken címmel jelent meg, és bemutatja a szerbiai Magyarcsernyén a Biacsi család kápolnájának teljes restaurálását. Nem ismertem Karolinát, meglepődtem, hogy ilyen fiatal. Lackó János nyugalmazott múzeumigazgató mutatta be a kötetet, de ez számomra nem volt túl érdekes. Jelen volt és beszélt még egy vajdasági államtitkár is. Megvettem a könyvet, mert szerettem volna, ha Márk is látja ezt, és mert valóban elismerendő, hogy ilyen fiatalon többen összeálltak és az egész épületet restaurálták. Sajnos, Karolinával nem tudtam beszélni, mert mindig éppen beszélgetett valakivel.

Pénteken elfelejtettem, hogy délután is van egy megnyitó, Roskó Gábor kiállítása nyílt meg a Kápolna Galériában, de ez csak az esti programon jutott eszembe. Kalmár Pali életmű-kiállításának zárásaként egy érdekesnek ígérkező programot szerveztek a cifrapalotások, erre eljött velem Péter is. Igazából Ifj. Gyergyádesz László előadására voltunk kíváncsiak, aki az 1980-as évek rock zenéjéről, és az ehhez tartozó lemezborítók és videóklippek képi megoldásairól. Jó páran összegyűltünk és egy kis forralt borral és zsíros kenyérrel kellemesen nosztalgiáztunk az előadás alatt. Lacinak egy óra alatt kellett volna bemutatnia a témát, ami persze lehetetlen, másfél óra után hagyta abba, úgy hogy átugrott egy csomó együttest (pl. az én kedvencemet, a Queent is). De ígérte, hogy lesz hasonló előadássorozat, mert láthatóan van rá igény. Pali is nagyon szerette ezeket a zenéket, ezért is búcsúztunk tőle és a kiállításától így. Mi nem maradtunk tovább, elég fáradt voltam.

Ezen a héten mintha alvajáró lettem volna, többször is csak utólag jutott eszembe, hogy hová szerettem volna elmenni. Lehet, hogy többször kellett volna a határidőnaplómba nézni. Szombaton délelőtt a Népi Iparművészeti Gyűjteményben is nyílt egy nemezes kiállítás, de ez is kiment a fejelemből és persze volt más tennivalóm is.