A héten többen is jelezték, hogy nem elérhető a blogom. Úgy egy hónapja váltottak teljesen privátra a blogom megjelenését. Októberben egy időre meghívásos volt, majd mikor úgy gondoltam, csillapodtak a kedélyek, ismét nyílttá tettem, de már nagyon zavaró volt számomra, hogy állandóan csak arra kelljen figyelnem, hogy meg ne sértsek senki egy-egy bejegyzésben. Először Fűzi Laci jelezte, hogy nem tudja olvasni, pedig szerette, és adott e-mail címet is, hogy esetleg felvegyem a listára. Aztán Sziklahegyi Éva, egy kadás kolléganő jelezte, majd Ugray Zsuzsa, hétfőn A. Varga Imre, tegnap meg Patkós Laci, hogy sajnálják hogy nem tudják olvasni a blogom. Mindegy én írom tovább, de most egyelőre jobb az mindenkinek, hogy privát a blog.
A héten sok-sok képet készítettem a kert tulipánjairól, tök jó, hogy most nem csak pirosak vannak, Majd meglátjuk jövőre megőrzik-e a színüket! És csináltam néhány makrófelvételt is az elszáradt szirmokról.
Hétfőn KKK vezetőségi ülés volt, ahová elhívtuk Jordánt is, és a szófiai kiállítási lehetőségről tárgyaltunk. Közben megittam egy capuccionot, amitől nem tudtam aludni éjjel. Leadtam a pedagógus minősítésre való jelentkezési lapomat is, lehet, hogy ez is felkavarta egy kicsit a nyugodt lelkemet.
A vezetőségi ülés után Ugray Zsuzsa meghívott az Otthon Moziba Az élet sója című film vetítésére. Ez egy nagyon megrázó, felkavaró portréfilm Sebastiano Salgadóról, aki egy brazíliai származású fotósról. A filmet Wim Wenders rendezte.
Szerdán ifj. Gyergyádesz Lacinak volt előadása a VII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennáléhoz kapcsolódva. Jó előadás volt, sok új dolgot tanultam belőle. Találkoztam Ale Ildikóval, ő Szegeden múzeumpedagógus és gyakran összefutunk különböző rendezvényeken. Az előadás után beültünk a művész Kávézóba és egy kicsit, a vonat indulásáig beszélgettünk. Én most nem adtam be a szegedi nyári tárlatra semmit sem, tehát nem hiszem, hogy a közel jövőben lemennék Szegedre.
Már nagyon zavar, hogy február eleje óta nem tudtam rézkarcozni, pedig készülni kellene a Harmónia című MAOE által meghirdetett pályázatra is, és a Kortárs Költészet - Kortárs Grafikára is. Elkezdtem az összetört Opelról is egy plexi sorozatot, de még csak az első karcolgatásánál járok.
Ma az osztályommal népművészet órán befejeztük a maketteket, egész jók lettek! A végzősökkel pedig a Cifrapalotában Bencsik Orsival ugyanazon a foglakozáson vettünk részt, mint az elmúlt hetekben a nem művészetis osztályaimmal. A gesztus festmények azért sokkal jobbak lettek, mint a nem művészetiseknek, azaz bebizonyosodott, hogy egy non-figuratív, gesztus képet sem tud akárki megfesteni, kell kompozíciós és szín érzék, tapasztalat, gyakorlat ahhoz, hogy jó kép szülessen. Csak azt sajnáltam, hogy a fél osztály hiányzott.
Öt órakor pedig az előadás-sorozat folytatódott a Cifrapalotában. Most Jernyei Kiss János adott elő a Piarista templomról és a Nagytemplomról. Jó volt, a Piarista templomról nagyon alaposan beszélt, kicsit meg is ijedtem, mert 3/4 6-kor még mindig a Piarista templomról beszélt, aztán rátért a Nagytemplomra, amit egy kicsit furcsán fejezett be az idő rövidsége miatt. Ezen az előadáson már ott volt nekem is egy diákom! Úgy néz ki, hogy több csapatot is tudunk nevezni a vetélkedőre.
