Igazából a délutáni Nyitott Műtermek program miatt utaztam fel Budapestre vasárnap. Délelőtt megakartam nézni a Seuso-kincs darabjait a Parlamentben és persze a megújult Kossuth teret is. Nem akartam viszont nagy tömegben sorban állni, ezért korán, már negyed 10-re felértem. A Nyugatiból elsétáltam a Kossuth térre, ahol aránylag kevés turista lézengett. Annyira nem voltam elragadtatva a tértől. Egyáltalán nem volt még sor, sőt szinte senki sem, aki be szeretetet volna jutni az épületbe. A biztonsági átvizsgálás után nem egy külön teremben, hanem szinte a folyosón lehetett megnézni a Seuso-kincs 7 darabján. A fényviszonyok nem segítették a műélvezetet. Ellenfényben és csak messzebbről lehetett szemügyre venni a "családi ezüstöket".
A Kossuth térről továbbsétáltam a Szabadság térre, ahol a készülő botrányos német megszállási emlékművet akartam megnézni. Egy szűk kis rész van elkerítve és előtte tiltakozásként ott van egy csomó privát emlék. Egy olasz házaspár hölgytagja kérdezte meg tőlem, hogy mi ez. Igyekeztem elmondani neki, hogy egy olyan emlékmű épül itt, amit mi nem akarunk. Aztán egy idősebb férfi kérdezte meg tőlem, hogy mit tudok, mikorra lesz kész. Mondtam, remélem soha. Na, ez nem tetszett neki, mert ő szeretné, ha már végre készen lenne. Nem értettünk egyet, és miután csak mondta-mondta a magát ott hagytam.
