Kedden délután a Református Gimnáziumba egy rajzversenyre hívtak zsűrizni. Egy kellemes délutánt töltöttünk el, Szappanos Pista bácsi, Fogarasi Zsuzsa, Váradi Kata, Dunszt Pista és én alkottuk az adventi rajzverseny zsűrijét. A verseny kétfordulós volt, az első forduló egy vers illusztrálása volt, ezt otthon késztették el a gyerekek, és a beküldött munkákat a refis tanárkollégák értékelték. A második fordulóban pedig ott a helyszínen kellett vagy egy plakátot vagy egy CD borítót tervezniük Mentsük meg a Karácsonyt! címmel. Nem volt könnyű a feladat, én biztos mást adtam volna. Már az első forduló verse se volt telitalálat és bizony a beküldött munkák közül kevés tudta jól megoldani, hogy ne közhelyes módon adja vissza a költemény hangulatát. A plakát és a CD borító tervezése egy alkalmazott grafikai feladat, sok kötöttséggel. Talán a legkisebbek, azaz 7-8 osztályosok voltak a legkreatívabbak. A 10-12. osztályosoknál pedig csak nagyon kevés, mindössze 3 pályamunka volt. A zsűri elég egyhangúan döntött, nem nagyon volt nézeteltérés köztünk. Amíg a rajzok készültek, addig egy jót beszélgettünk egymással, de azért egy kört tettünk a különböző termekben, ahol a diákok alkottak. A kis tárgyalóban, ahol válogattuk a rajzokat a falakon volt néhány szép érdekes kisgrafika, például szász Endrétől is.
Szerda délután volt a művészettörténet OKTV első fordulója, de erről majd egy külön bejegyzést szándékozom írni.
Talán a csütörtököm volt a legmozgalmasabb. A 12. E-sekkel a Szórakaténuszba látogattunk el a népművészet óra keretében. Az egyik leányzónak ott dolgozik az anyukája, ő ajánlotta fel, hogy menjünk el, ha van kedvünk. Volt. Megnéztük az állandó kiállítást és az időszakit is, de a fő attrakció a mézeskalácssütés volt. Nagyon lelkesen gyúrták, aztán szép kis formákra szaggatták az előkészített mézeskalács masszát a diákok, majd díszítették, Ibolya pedig folyamatosan vitte a tesiket és kisütötte. Még én is készítettem egy pár formát.
A foglalkozás után csak annyi időm volt, hogy gyorsan hazaszaladtam ebédelni, majd fél 4-kor indultunk Budapestre. Fogarasi Zsuzsa még kedden ajánlotta fel, hogy csütörtökön éppen megy Budapestre, ha van kedvem, vele tarthatok. Ő elsősorban a budapesti Ráday Gyűjtemény kiállításának 17 órás megnyitójára igyekezett, de aznap volt 18 órakor a Museion No. 1-ben Lakatos Pali kiállításának megnyitója is. A Ráday Múzeumban Ország Lili és Bálint Endre műveiből volt egy igen jó válogatás, a Vasilescu-gyűjteményből több mint 100 alkotás látható a falakon (http://www.parokia.hu/hir/mutat/6080/).
Bogárdi Szabó István püspök megnyitó beszéde és a tárlat megtekintése után, Ötvös Nagy Ferivel átsétáltunk az Üllő út 3. szám alá, ahol a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek kiállítótermében Lakatos Pali kiállítását készültek éppen megnyitni. Pali igen elcsodálkozott, bár láthatóan örült, mikor betoppantunk Kecskemétről és szabadkozott is egy kicsit, hogy ő nem is küldött meghívót, mert ő se nagyon szokott elmenni másik megnyitóira. Eddig még nem jártam ebben a galériában, ami nem túl nagy, inkább kamara jellegű kiállításokra alkalmas. Palinak kisplasztikái és domborművei voltak most kiállítva, a legtöbb számomra már ismerős volt. Márkus Péter a Magyar Szobrásztársaság elnöke nyitotta meg, amelyre befutott még néhány régi és nem olyan régi kandós tanítvány. Jó volt velük is találkozni. Aztán éppen a megnyitó beszéd végére Zsuzsa is átért, egy rövid ideig még maradtunk, de aztán indultunk haza. Kellemes délután és este volt.
Vasárnap szokatlan időben és helyszínen volt egy kiállítás-megnyitó, 11 órakor az Evangélikus templomban a bolgár Milena Mladenova festményeiből. Az istentisztelet után Kiss János lelkész nyitotta meg a Bolgár Települési Nemzetiségi Önkormányzat által rendezett tárlatot a fiatal Isztambulban egyébként szobrász szakon végezett művésznő képeiből, amelyek zömét ázsiai utazásélmények inspirálták. A kecskeméti képzőművészek közül rajtam kívül senki sem volt jelen, ami azért meglepett, az eső és a szokatlan idő és hely ellenére is. Nekünk, kecskeméti képzőművészeknek is volt Bulgáriában kiállításunk, úgy láttam a képeken, hogy ott többen voltak jelen, talán úgy illett volna, ha többen eljöttek volna ide is. A képei nem ragadtak annyira magával, de egy megmaradt a tudatomban, az amelyiken a száguldó motoros van és mögötte a villanyoszlop.
