Somogyfajszi Alkotótábor

Vasárnap délután érkeztünk meg 
Somogyfajszra, ahol én már a 3. alkalommal vetem részt az ottani alkotótáborban.
Hétfőn reggel már korán felébredtünk, a napkelte 7 óra körül volt, fél 7-kor kimentem a kastély elé és egyet akvarelleztem. Mikor felkelt a nap átmentem a templommal szembe és ott rajzoltam az útinaplómba, bár kifesteni csak a szobában sikerült. Felvettem telefonnal az alkotást a sötétben, time-lapse-szel.

Reggeli után kerestem az ecsetem, rájöttem, hogy elvesztettem, pedig nincs másik vastag ecsetem. Visszamentem a templom elé, ott volt a fűben. Elindultam a karámok felé, hogy majd festem valamit. Volt velünk egy tévés, aki most készít egy filmet a táborról, ezért rögtön mondta, hogy kijön velem és felveszi, hogy dolgozom. Nem voltam túl boldog a dologtól, mert nem vagyok profi festő, akvarellező és nem szeretek közönség előtt festeni. Végül a nagy kiszáradt fánál, a sárkányfánál álltunk meg, bementünk a villanypásztorral védett területre, ahol leültem a Lajostól kapott kis székre és elkezdtem rajzolni, festeni. Az elkészült film a következő linken elérhető,megnézhető:
https://www.youtube.com/watch?v=jPwDhV9KhoE

Én is csináltam néhány fotót, majd továbbmentem a tavakhoz. A tónál ott volt Tibor és az az idősebb bácsi, meg Gyuri, aki pecázott.

Elkezdtem festeni, de nemsoká az eső is elkezdett esni. Beültem Tibor mellé az autóba és beszélgettünk egy kicsit. Mikor alább hagyott, visszagyalogoltam a kastélyhoz. 

Ebéd után pihentem egy kicsit, csak relaxáltam, nem aludtam, pedig a reggeli korán kelés miatt azt hittem, fogok aludni. Inkább ittam egy kávét, hátha tovább fenn tudok este maradni és akkor később fogok majd reggel felkeni. Titi rajzolt egy karikatúrát rólam. Mindenkiről fog, azt mondta.

Délután öt kis akvarellt festettem fotókról a kastélyról és a templomról, meg a sárkányfáról. Ezzel el is ment a délután. Gondoltam, hogy kimegyek naplementét festeni a tóhoz, de már fél 6 volt és gyorsan ment le a nap, nem is értem volna ki, meg vissza a vacsorára. Letettem róla. A vacsora késett és ráadásul káposztás tészta volt, amit és nem szeretek, illetve talán sohasem ettem. Apám kedvenc étele volt, ezért most megkóstoltam. Nem volt olyan rossz, de nem lesz a kedvenc kajám ezután se. Nemes Pista zsíros kenyeret evett, abból csentem és is egy kicsit.

Kedden is nagyon korán ébredtünk, fél 5 körül, de negyed 6-ig az ágyban maradtunk. Most a kanyar után egy kukoricaföld mellé telepedtem le, hogy megfessem a napkeltét. Most nem volt olyan érdekes, mert nem voltak felhők., de a folyamatot most is felvettem.

Délelőtt Lajos bemutatót tartott a kastély előtt, hogy hogyan kell akvarellezni. 

Utána megpróbáltam én is lefestetni a képről a fákat, csak kisebben, pedig Lajos azt mondta, nem szabad kisebben festeni. Aztán elkezdtem egy akvarelles sárkányfát festeni, majd kimentem a tóhoz, hogy ott majd festek és megvárom, megnézem a naplementét. A tónál viszont olyan sok szúnyog volt, hogy alig hagytak festeni. Vittem három papírt felfeszítve, de csak két kisebbet festettem meg, és utána feladtam. Egyrészt rájöttem, hogy nem tudok nádast, vizet és semmit se festeni, másrészt állandóan a szúnyogokat kergettem magam körül. Szörnyű giccses volt a tópart a lemenő napban és a hattyúkkal, akik egyáltalán nem zavartatták magukat, kijöttek egészen közel hozzám. 

Összepakoltam és vártam a napnyugtát. Sokáig kellett várni, de megérte, készítettem néhány szép fotót a telefonommal, mert a fényképezőgépet elfelejtettem kivinni. Péter kijött értem, mert a kastélynál is sok szúnyog volt, és olyan kedves volt, hogy gondolt rám, nem akarta, hogy megegyenek teljesen. 

A vacsora elég érdekes volt, valami szerbes hangzású étel, amiben krumpli és tészta is volt. Nem volt rossz, csak a zöldség hiányzott, ezért elővettem az uborkámat. Vacsora után bevonultam és egy kicsit még festettem a szobában.

Szerdán sikerült csak 6-kor felébredni, ami már haladás volt. Most nem mentem ki festeni, tovább maradtam az ágyban. Reggeli után pedig több napos kihagyás után gyógytornáztam. 10 órára beszéltük meg, hogy Lajossal és Ildivel kimegyünk a tóhoz festeni, de előtte még elmentem az előtte való napon lefestett helyszínre, hogy lássam, milyen napfényben. Útközben viszont gyönyörű pitypangokat láttam és fotóztam, amelyeken ott voltak a harmatcseppecskék.

Kocsival mentünk ki, ameddig lehetett, onnan gyalogoltunk a tó túlsó partjáig, ahol már a fiúk pecáztak. Ildi csak nézelődött, mi meg nekikezdtünk a nagy akvarell képnek. Lajos beszélt a kompozícióról, hogy nem kell mindent belevenni, elég a jó kis hatásvadász dolgokat lefesteni. Így aztán nem is annyira figyeltem a tájat, mert úgyse azt festettem. Mikor kész voltam a fákkal és azok tükröződésével, Lajos belejavított, egybemosta a fákat és a víztükört is. Kb. délig voltunk kinn.

Ebéd után végre elkezdtem lealapozni egy nagy vásznat és a sárkányfát megfesteni. Sárga alappal és hasonló módon festettem meg, mint a többi fát. Elkezdtem egy másik akvarelles sárkányfát is felvázolni, de csak a vacsora után festettem meg. 

Csütörtökön reggel kimentem a szürkemarhákhoz napkeltét nézni. Vittem a festőeszközöket is, de annyira lenyűgözött a látvány, hogy inkább csak fotóztam. Találkoztam a gulyással is, aki 8 óra körül kiengedte a marhákat. Az a 12 tehén, akinek elvették a borját, nagyon keservesen sírt, illetve bőgött. Én meg csak azt mondtam neki, hogy nem én voltam!

Visszafelé épp jöttek a hajnali vadászok.
Reggeli után, 10 óra körül kimentem a kukoricásba egyedül festeni. Először egy kis vázlatot, majd a nagy papírra festettem, de szerintem nem vállalható. Később Lajos azt mondta, meg lehet azt még menteni.

Ebéd után gyógytornáztam, majd az akrilképet folytattam és az akvarelles sárkányfákat fejeztem be. Lealapoztam egy 2. kasírozott vásznat is, de azt csak vacsora után festettem meg. A rétegek száradása közben ki-kimentem az ebédlőbe, ahol Mártika és Szkok Iván beszélgetett. Márti mondta, hogy Ivánnak tetszett a karámos képem, amit tavaly festettem is és most visszahoztam Tibornak. Aztán Iván mondta, hogy ő a hátteret világosabbra vette volna. Iván munkái nekem nagyon tetszettek.

Pénteken a reggeli után Péterrel és tanítványával, Klárival Kaposvárra mentünk be. Úgy terveztük, hogy ott maradunk, ott ebédelünk valahol majd és csak délután jövünk vissza. Pista azt javasolta, hogy a LIDL-nél parkoljunk és amikor megláttam a LIDL, ezt meg is tettük. De kiderült, hogy Kaposváron 3 LIDL van és ez van a legmesszebb, kb. 3 km-re a központtól. Mindegy, besétáltunk. A Tourinformban megkérdeztük, hogy milyen kiállítások vannak. Az Agórában, a Vaszary Teremben Honty Mária és Bors István kiállítása volt. Ők egy Kaposváron élt művészházaspár voltak, a feleség iparművész, zománcos, a férj szobrász. Nekem túl magyarkodó volt, túl sok volt a csodaszarvas, a palmettás motívum, az életfa stb. mindkettőjüknél. A terem viszont tetszett, jó nagy kiállítótér volt.

Innen visszamentünk a sétálóutcára, ahol egy képkeretező műhelyben egy grafikai kiállításra lettünk figyelmesek. Bementünk, megnéztük, Vén Zoltán grafikáit, amelyek eléggé tetszettek nekem. Ezután már nem akartunk sétálni, egy taxival visszamentünk a LIDL parkolójába és visszaautóztunk Somogyfajszra. Nem volt túl sok látnivaló Kaposváron.

Ebéd után pihentem egy kicsit, talán el is aludtam, a hajnali kelések miatt fáradt voltam. Aztán befejeztem minden megkezdett munkámat. Fél 4 körül átsétáltunk Pistához, akivel elbeszélgettem egy kicsit róla,  egy kicsit a táborról.

A vacsora báránygerinc volt, Tamás készítette és nagyon finom volt. Tamás tényleg remekül főz. Ezen az estén érkeztek még néhányan. Teltház volt a vacsoránál.
Szombaton reggel én a tóhoz mentem ki, hogy most ott várjam meg a napkeltét. Nagyon szép volt a párás tó, mint egy japán vagy kínai tusfestmény.

Mire visszamentem a kastélyba, kicsit elkésve a reggeliről, már volt, aki haza is ment: Mártika, Iván. Péter és Klári reggeli után indultak és az osztrákok is hazamentek. Szóval utána csak kevesen maradtunk. Már nem nagyon tudtam belekezdeni semmibe se, mert Tamás megkért, hogy segítsek fát gyűjteni majd a tűzhöz. Ebédre kimentünk a tóhoz, ott készült el a halászlé. Én  Pistával mentem ki és Kinga fiával, Andorral segítettünk fát gyűjteni. A halászlé most is finom lett, közben készítettem néhány felvételt a time-lapse-szal, amit elég viccesek lettek.

Jól belaktam, utána alig pihegtem, ráadásul vacsorára is tartalmas kaja volt, őzpörkölt. Alkotni már nem alkottam semmit, egy vásznat még lealapoztam, hogy a kastély falára felfutó növényt megfessem, de már nem volt időm rá. Este valamennyire összepakoltunk Ildivel, és korán lefeküdtünk. Én próbáltam olvasni egy kicsit, de túl sokat nem tudtam, lecsukódott a szemem.
Vasárnap reggel még elmentem reggeli előtt a magtárakhoz, mert reméltem, hogy szép fények lesznek.

Reggeli után bepakoltunk és elindultunk hazafelé. Útközben még néhány kockát ellőttem a messziről kimagasló Badacsonyra, az útszéli növényekre. Útközben megálltunk Cecén a Csók István Múzeumnál, de annak ellenére zárva volt, hogy a kiírás szerint nyitva kellett volna lennie. Kb. 1 órára érünk haza, épp pakoltunk ki az autóból, mikor Péterék is megjöttek. Megebédeltem, elpakoltam és próbáltam némileg képbe kerülni az iskolai dolgaimmal, mert másnap már tanítottam.