Város- és Faluvédők Szövetségének Országos Találkozója - Szombathely

Én 2012-ben csatlakoztam a Kecskeméti Városszépítő Egyesülethez. Éppen ebben az évben Kecskemét rendezte meg az országos találkozóját a falu- és városvédőknek. Ez minden évben máshol van. Már máskor is csalógató volt a helyszín és a program, de végül nem mentem egyikre se az egyéb elfoglaltságaim miatt. Most Szombathely adott helyet a XXXVII. találkozónak és egy kőszegi kirándulás is szerepelt a programban, így úgy szervezetem, hogy mehessek. A Kecskeméti Városszépítő Egyesületet négyne képviseltük, az elnökünk Király József, aki előadást is tartott, Méhesi Éva, Kiss Attila és én. Ez egy háromnapos találkozó, csütörtöktől szombatig tart.
Csütörtök délelőtt indultunk egy autóval és már úton voltunk, amikor észrevettem, hogy nincs nálam a telefonom! Kicsit kétségbeestem, hogy mi lesz velem 3 napig telefon nélkül. Nemcsak a telefonálásról van szó, hanem a levelekről, a közösségi oldalokról (Art Brigád marketing), a hírek olvasásáról. Gondoltam, kipróbálom milyen offline-nak lenni 3 napig. Nehéz és szokatlan volt! Közben megpróbáltam a többiek telefonjáról elérni a családom különböző tagjait.
Kettő óra előtt valamivel értünk oda Szomathelyre, regisztráltunk és már indult is egy városnéző séta.

Hát, legutóbbi (1999-es) látogatásom óta, sokat szépült és változott a város. Nagyon alapos és kimerítő vezetést kaptunk a helyiektől. A séta közben láttam egy boltot, ahol rézkarcok is voltak, valamint a Tourinform mellett vettem egy fagyit, ami a melegben nagyon jólesett.

A városnézés után elfoglaltuk a szállást, ami egy kollégiumban volt. Átöltöztünk és elmentünk a konferencia helyszínére, ahol részt vettünk a megnyitón.

Este még rájöttem egy másik dologra, amit elfelejtettem és így telefon nélkül nem is tudtam pótolni. Másnap volt 13. péntek, de nekem ez a szerencsétlen nap már 12-én csütörtökön megvolt.

Péntek reggel egy közeli iskolában megreggeliztünk, majd a konferencia előtt sétáltunk egyet Évával. Láttunk az üresen álló Savaria Szálló impozáns épületét. Azt is megállapítottunk, hogy itt mennyivel több műemléki épület van, mint Kecskeméten.

A konferencia helyszínén volt egy kiállítás diákmunkákból. Ott láttam a kecskeméti tanítványomnak, a kandós Majoros Gabriellának a festményét is.

Délelőtt plenáris, délután szekció ülések voltak. Három előadást meghallgattam, de utána Kiss Attilával leléptünk és elsétáltünk a Szent Márton temetőbe, amit körbefotóztam, de azon túl egy útinaplós képet is festettem ott.

A temető után az Iseumhoz mentünk és megnéztük a szépen helyreállított római templomot és környezetét.

Idetettem egy 1999-es fotót, amikor a gyerekekkel arra jártunk legutóbb. Akkor még egészen másként nézett ki az Iseum! Kicsit túl sterilnek találom ezt az új Iseumot, ami persze nem azt jelenti, hogy a régi jobban tetszene. Szép, szép, de olyan kulisszaszerű. Viszont oktatási és turisztikai célokra kitűnő.

Én innen egy kicsit előbb indultam vissza, mert még eurót is válatnom kellett a másnapi kiránduláshoz. Ebéd után két előadást szintén meghallgattam a Képző- és Iparművészeti szekcióban, de 3 óra körül ismét leléptem, hogy a Székesegyházhoz menjek és felmenjek a tornyába. Szerencsére és nagyon kedves és felkészült fiatalember kalauzolt végig, amit nagyon élveztem.

Innen elmentem a rézkarcos boltba, ahol kiderült, hogy a tulajdonos hölgynek a férje az egyik grafikus, akinek a munkáit árusítja. Nagyon szép, igényes rézkarcok voltak és nem is voltak drágák, így kettőt is vettem, Kamper Lajos és S. Horváth Ildikó egy-egy rézkarcát. Közben beszélgettünk, kérdezgettem, mennyire veszik, viszik ezeket a portékákat. Azt mondta, hogy most már megszokták a helyiek, hogy ilyet is lehet ajándékozni.













Majd a víztoronyhoz, ahol egy Kecskeméten élő, egykori kolléganővel találkoztam, aki egyébként szombathelyi. Én mindenhol találkozom ismerősökkel!
Visszafelé a Székesegyház előtt téren egy kicsit útinaplóztam.






Ezzel jól eltelt az idő, hat órára értem vissza a kollégiumi szállásra. Gyors zuhany, átöltözés, mert fél 7-kor jött értünk a busz, ami a polgármesteri fogadásra vitt ki a Tó étterembe. Itt bemutatkozott Debrecen, a következő találkozó házigazdája és kiosztották a Podmaniczky-díjakat. Az egyik díjazott Vas Tibor, kecskeméti építész lett, Szabó Judit (volt kandós kolléganőm) férje.

Szombaton a reggelinél kaptunk hidegcsomagot, mert kirándultunk. Fél 8-kor indultunk és először a Lékai várba mentünk, ahol végül nem volt vezetésünk, önállóan néztünk szét a várban. Ehhez kellett előző nap eurót váltanom, mert ez már Ausztria és 6 euró volt a kedvezményes belép. Ráday Mihály mesélt arról, hogy itt forgatták a Bánk bánt annak idején. Szép környzetben és szépen karbantartott vár. Sok-sok fotó- vagy festéstéma, de itt nem volt annyi időm, hogy rajzoljak is, pedig az eszöközket magammal cipeltem.

Innen Kőszegre mentünk, ahol volt egy vezetőnk, egy középiskolai tanár, akitól egy remek vezetést kaptunk. Nem mentünk be szinte sehová, csak a templomokba, de a várost alaposan körbejártuk.

Kőszegről ismét busszal visszamentünk Szombathelyre, kicsekkoltunk a kollégiumből és úgy döntöttünk, hogy nem rögtön hazafelé tartunk, hanem először elmegyünk Jákra és megnézzük a templomot.
Szépen felújították a jáki templomot. Itt is régen jártam már, talán 1999-ben voltunk itt is a gyerekekkel, de az biztos, hogy 1990-ben, Petrával a hasamban voltunk itt és készült is egy kép akkor a bélletes kapu előtt. (Megtaláltam, ittvan a kép!)
Körbefotóztam mindent, bár a fényképező gépem akksija lemerült a végére, de néhány képet még el tudtam sütni, ha újra ki-bekapcsoltam.

Az M0-ás forgalma miatt csak este 7 órára érünk haza. Nekem volt egy órám, hogy bizonyos dolgokat átpakoljak, mert 8-kor elvittünk a cuccaimat, amivel másnaptól 7 napot a Balatonon fogok tölteni egy alkotótáborban.