Szerdán a Kápolna Galériában Dr. Pongrácz József (Pongi) emlékére rendezett egy kiállítást Horváth Mari és művészbarátai. Tavaly ilyentájt hunyt el a művészetbarát gyermekorvos, ebből az alkalomból szervezték Mariék ezt az Örök születés című tárlatot. Nagyon sokan voltak a megnyitón,és jó volt a kiállítás. Néhány név a kiállítók közül: A. Varga Imre, Horváth Mária, Tóth-Pócs Judit, Szoboszlay Eszter, Balanyi Károly, Pongrácz Márta.
Szombatra egy budapesti múzeumosdis napot terveztem. Most, hogy az idei tanévben nincs szabadnapom, elmaradtak ezek a budapesti kiállításlátogatások és már nagyon hiányoztak, de a téli szünet olyan rövid volt, hogy közben nem volt idő erre. Most egyedül mentem, négy helyszínt és kb. 6 kiállítást terveztem be. Elég trutyi idő volt, esett vagy szemerkélt egész nap. 10 órára ott voltam a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, viszont a teremőr nem volt ott, csak negyed 11-re ért oda. Elnézést kért, és a közlekedésre fogta a késését. Elnéztem neki. Itt Baranyai Andrásnak, a 2016-ban elhunyt grafikusnak volt egy éltemű tárlata. Nem sok mindent ismertem tőle, tetszettek a korai munkái is, volt például egy Mészárszék parafrázisa, ami nagyon tetszett. Az aulában mostani diákok munkái voltak kiállítva, akik között felfedeztem volt kandós tanítványunnak, Kozma Anitának a munkáit.
Innen a Ludwig Múzeumba mentem, ahol több kiállítást is megnéztem. Az első emeleten a Gazdálkodj okosan! címűt. Erről épp a vonaton olvastam egy cikket a Műértőben. Tényleg nem sok segítseget kaptunk a művek befogadásához a leírásokban. Örültem, hogy láttam eredetiben is a Borsos Lőrinc páros Diákhitelem forintban című művét. A tavalyi 57. Velencei Biennálé magyar pavilonjának részvevője, Várnai Gyula mutatta be a projektet, de csak az egyik terem szivárványos jelvénykirakását láthattuk.
A második emeleten az Esterházy-díj pályázatait néztem meg, de itt se volt túl sok információ a művekhez. Ezért elég hamar végeztem. Elég hosszú volt viszont mire átértem a Várkert Bazárba, ahol Ég és Föld címmel egy olyan kiállítást néztem meg, amely a 20. századi és kortárs magyar művészet bibliai témájú alkotásait vette sorra. A második emeleten a Csernus Tibor emlékszobát néztem még meg, amit pár éve még az Andrássy úton láttam a Kogart Galéria mellett.
Innen a mogzólépcsőn keresztül felmentem a Magyar Nemzeti Galériához. A Keretek között című tárlatot nézzem meg. Befizettem egy audioguide-ra is, de nem túl sok műről volt benne szöveg. Az egyik teremben rámszól a teremőr, hogy fejezzem be a telefonálást, pedig csak a guide-ot hallgattam. Jó lett volna néhány helyen fotózni, de mindenhol ott voltak az őrök. Azért egy-két helyen sikerült fotóznom. Például semmiképpen sem hagytam volna ki, hogy a Mona Lisa televíziót reklámozó plakátot meg ne örökítsem! Ilyen volt az első tv-nk, amit 1968-ban vettek Anyukámék! Szívesen megörökítettem volna magamnak az ipari jellegű festményeket. Elég döbbenetes volt az előtér is, és a többi teremben az ipari jellegű, építketési állványzatra emlékeztető installáció. Sajnos, pont a grafikákra alig maradt időm és energiám, ezért majd februáben, mikor diákokkal jövök a galériába, visszajövök megnézni ezeket!
Az utolsó előtti teremben megszólított egy fiatalember, 2002-ben végzett a Bolyaiban, rajzszakkörös volt. Nagyon örültem neki és egy kicsit sikerült elbeszélgetni vele.
Azt a programot, amire eredendően időzítettem a látogatásom, a 16 órakor kezdődő Szűts Miklós által tartott tárlatvezetést ebben a kiállításban, már nem vártam meg. Inkább előbb hazamentem, már fáradt voltam, így legalább negyed 7-re itthon voltam. A kupéban még két volt bolyaissal ültem együtt, szóval a heti 7 kiállítást még 3 volt bolyaissal való találkozás egészítette ki. Szeretek volt tanítványokkal találkozni, akár bolyaissal, akár kandóssal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése