Budapesti múseumosdi

Az első pénteki szabadnapomon Budapestre mentünk Petrával. Először a Magyar Nemzeti Múzeumban a restaurátorok diplomakiállítását néztük meg, ahol Márk munkája is szerepelt. Az állandó kiállításokból a Kelet és Nyugat között és a Magyarország története 1. címűt néztük még végig, de én még felszaladtam megnézni az időszakit is, azaz a Rejt/jel/kép című 56-os kiállítást, hogy érdemes-e elhozni erre a diákjainkat és még a koronázási palástot is megnéztem.









A legutóbbi látogatásom óta, elég látványosan változott meg, főleg az alsó kiállító tér. Igazán látványos, izgalmas a Kelet és Nyugat között című tárlat. Sokat fotóztam.

Ezután az 56-osok terére mentünk, ahol megnéztük a frissiben nyílt ARC Óriásplakát kiállítást, amelynek az idei mottója: Hol jár az eszed? Az eddig megszokott módon sok társadalomkritikai alkotást alkotta a kiállítást. Kár, hogy nem ezekkel a plakátokkal vannak tele vidéki utcák, hanem kizárólag a kormánypropagandával.

Én innen a Műcsarnokba mentem és megnéztem az ottani kiállításokat. Ágak összefoglaló címmel három kiállítást néztem meg. Az egyik a Két szobrász, két nemzedék, azaz Szervátiusz Jenő és fia Szervátiusz Tibor életmű kiállítása volt. Már a Somogyi kiállításon is tapasztaltam, hogy szinte ömlesztve voltak a szobrok a kiállítóteremben. Lehet, hogy ez valami új trend a kiállításrendezésben? Minden esetre nekem nem tetszik. Egyszerűen így nem élnek a szobrok. Nem erősítik egymást, hanem zavarják egymást.

Tetszett az elöl lévő termekben a Természetművészet - Változatok című is, ahol sok land art mű dokumentációja volt látható és néhány a természetből kiszakított, de természetes anyagokból álló installáció. A bejárat közelében az Ájzer & Ájzer - Algír, Budapest című szintén apa (építész) és fia (képzőművész) közös kiállítása volt. Itt a sok-sok képpel kitapétázott szoba (ez egy rekonstrukció) volt a legérdekesebb.

Még egy kiállítást beterveztem, a Szent István körúton a Kieselbach Galériában a Nemes Lampérth kiállítást.Még soha nem láttam ennyi Nemes Lampérth képet egy helyen, azaz még soha nem voltam Nemes Lampérth kiállításon. Azok a sárgák és ibolyák, amelyek az első terem tájképein szerepeltek, igazán nagyon vadul hatottak. Az egyik belső teremben a netről már ismert tusrajzokat láthattam, a legbelső teremben pedig néhány kortárs egy-egy művét. Innen Uitz Béla munkáján akadt meg a szemem, amelyet a moszkvai Vaszilij Blazsennij székesegyházról készített. Nagyon örültem ennek a tárlatnak!