2017. július 9., vasárnap

Július első hete

Ismét elmaradtam a bejegyzésekkel! Már rég nem vagyok olyan motivált megírni ezeket a blogbejegyzéseket. Kellene valami új inspiráció a dologhoz!
Ez a hét már csak félig szólt az iskoláról, szerdától hivatalosan is szabadságon voltam. Az elintézendők mellett a tavalyi képeimet festettem át, volt, amit jobban, volt, amit csak kissé. A Nagy kékséget erőteljesen festőkéssel átfestettem, ennél a legnagyobb a változás. A Balatoni kéményt és a szőlős képet csak egy kicsit festettem át, de itt is festőkést alkalmaztam.









Egy még 2014-ben festett caminós élmény alapján született képemen is javítgattam néhány dolgot.
Az egyik nagyon régen festett vatikáni múzeumos lépcsőt ábrázoló festményem festettem át egy kicsit élénkebbre.











Csütörök este Kriszti eljött, hogy átvegye a nyereményét, azaz egy Mészáros Marianna rézkarcot. Még május végén hirdettem egy nyernányjétákot a Facebookon. Olyan fotókat kértem, hol egy Art Brigád által készített kép látszik a falon, vagy bárhol máshol. Ezt nyerte meg Kriszti egy caminós grafikám fotójával.
Egy másik képtulajdonos ismerősöm, már a
határidő után küldte át a fotóját Petra Nagytemplomot ábrázoló rézkarcáról. A magyar kutyák sorozatról pedig volt egy régebben kapott fotó és éppen a napokban kaptam egy másikat.




















Ezen a héten pénteken volt a Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozion, azaz a KASZ zárókiállítása, amely most is kint volt az Iszáki úton, de most egy mélygarázsban. Még szinte nem volt senki, így nyugiban végignéztem. Kíváncsi voltam Dobó Bianka munkáira, hogy egy grafikus, hogyan nyúl az acélhoz. És megint számomra a legérdekesebb dolgokat egy grafikus alkotta. Nagyon tetszettek az emlékműves lézervágóval kivágott világító reliefjei, de a kézzel vágottak is jól voltak. Szintén új volt a részvevő művészek között Tóth Dominika, aki kandós diákunk volt, most a MKE-re jár szobrászatra. Látványos nagyméretű plasztikákat készített. A részt vevők névsora: Csertő Lajos, Dobó Bianka, Drabik István, Gál Emma, Kazi Roland, Majoros Gyula, Parizán Mihály, Tóth Dominika Dalma, Töttös Kata, Wahorn András.
A City Balett előadása színesítette a megnyitót. Szegény Muladi Brigittát nagyon zavarta, hogy a háttérben nem rá figyeltek, hanem beszélgettek. 


















Vasárnap indultun Péterrel egy négynapos nyarlásra. A mi nyaralásaink, általában nem láblógatós, fürdős nyaralások, hanem inkább kirándulásos jellegűek. Balatonfűzfőig meg se álltunk, itt megnéztük a 13. századi templom romot az újabban épült templom mögött.












Majd továbbindultunk Veszprém felé, de útközben még Vörösberénynél az erődtemplomos református templomot is megnéztük.












Veszprémben nagy nehezen leparkoltunk a színház mellett és felsétáltunk a várba, útközben egy fagyit is elnyaltunk. Először Szurcsik József kiállítását néztük meg a Művészetek Házában. Régebbi és újabb munkáit is láthattuk a rá olyan nagyon jellemző figurákkal. Aztán elsétáltunk az István és Gizella szoborig, de szinte minden zárva volt.




























Nagyon meleg volt, nem volt kedvem sétálgatni, inkább csak ücsörögni, beszélgetni, iszogatni, de azért még elsétáltunk még a Tűztoronyig és fel is mentünk, hogy szétnézzünk onnan.













Innen Nagyvázsony felé mentünk, ahol a temető előtt leparkoltunk és elsétáltunk a Pálos-kolostor romjaihoz. Régen több, mit 27 éve jártunk erre. Most a várat kihagytuk, ott nem annyira régen jártunk. Aztán lent még körbejártuk a másik középkori templomot is.
























Aztán még valahol Tapolca előtt, Diszel közelében megkerestünk egy régi elhagyatott zsidótemetőt.










Tapolcán elég retro hangulata volt annak a Varjú Fogadónak, ahol a szállásunk volt. Egy kis tetőablaka volt a szobának, iszonyú meleg és légkondi persze nem volt.










Leparkoltunk az autóval, elfoglaltuk a szobát és megnéztük, hogy a Tavas-barlangot hogyan és mikor tudnánk azt megtekinteni. Ott azt mondták, hogy aznap 18.50-kor az utolsó csoporttal. Így hát visszamentünk a szállásra, gyorsan megvacsortáztunk (a vacsora is retro jellegű volt) és visszamentünk a Tavas-barlanghoz, ahol kb. este 8-ig tartott a vezetés és a csónakázás. A látogatóközpont impozáns új épület, a vezetés élvezhető, a csónakázás fura ezen a szűk helyen, de a fények fantasztikusak.






 
 A "nyarlásunk" további 4 napja a következő bejegyzésben olvasható.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése