Misbrenner Márton kiállítását én nyitottam meg az Ifjúsági Otthonban.
Itt a beszédem:
Talán furcsa, hogy itt a DiákGalériában
egy nyugdíjas mérnöknek a festményeiből nyílik most egy kiállítás. Elvétve
előfordultak azért már más korosztály munkái is, ezen falak között. Misbrenner
Mártonnak voltak már kiállításai Kecskeméten, Baján, Budapesten és Egerben, de
ez a tevékenység számára hobbi, kikapcsolódás.
Én a Palkó Józsi bácsi féle
rajszakkörben ismerkedtem meg vele az 1970-es évek végén. Én gimnazista
felvételire készülő lányka voltam, ő pedig már dolgozó ember volt, mérnök volt
a VÍZMŰ-nél, ezért nem is jött el minden egyes foglalkozásra, munka mellett nem
mindig tehette ezt meg. De ha eljött, magas alakjából sugárzott az elegancia,
nyugalom (én legalábbis így emlékszem rá).
A mérnöki munka mellett inkább csak
nyaranta volt lehetősége alkotó munkára, hogy egy-egy alkotótáborban fejlessze
magát. Többször megfordult Kárászon a bajai B. Mikli Ferenc által vezetett
táborban, bár Feri bácsitól legfeljebb csak ellesni lehetett valamit. Eredetileg
nem szerepelt a kiállításra szánt képek között ez a dávodi malmot ábrázoló
festmény, de én kértem, hogy hozzuk el. Egyrészt, mert jelzi az indulást, ez a
kép sokkal korábbi, mint a többi, talán az első festmények között volt, amit
Márton (Marci) festett. Másrészt tetszett, hogy szinte egységet képez az
épített környezet és a természet. Ezt a helyszínen festette, friss maradt és B.
Mikli Ferenc színvilága is érződik még rajta. A további festmények az elmúlt 10
évben keletkeztek, zömében tájképek, különböző utazások élményei. Javarészt
várost, épített környezetet örökített meg Marci, ezekhez vonzódik leginkább,
ami egy mérnöktől nem meglepő. Van itt isztria városka, Eger és környéke, Cece,
Nyíregyháza, Budapest. A képek másik része inkább a természetet mutatja, de van
két csendélet is. Marci szereti a festőkést, leginkább ezt használja, de
előfordul, hogy ecseten kívül még olajpasztellal is belerajzol a képbe. Ezek a
festmények szinte idilliek, Marci nem keresi a viharos témákat, különleges
természeti viszonyokból talán az alkonyat fordul nála elő. Ő a napsütés,
nyugalom, harmónia festője.
Úgy egy-másfél éve elkezdett kollázsokat
készítetni. (Ezek az Otthon Kávézóban láthatók.) Olyan fotókból, amiket ő
készített az utazásai soron. Az eltépett részletekből érdekes, fura téri
helyzetek kerekedtek, de maga kép egységbe állt össze. Az épületek mellett,
faktúrákból és egyéb témából is készültek ilyen fotómontázsok. Egyszer csak
ezek a munkák elkezdtek hatni a festményeire is. Az itt látható 4 festményen már
csak színeket, foltokat, vonalakat látunk. Ez volt az első, ezen még
felismerhető egy levél, bár a többiről is talán valamilyen tájra, fákra
asszociálunk, de Marci itt elszakadt az ábrázolás kényszerétől.
Ez tehát nagyjából 10 év termése, és én
kívánom neki, hogy még legyen egy-két 10 éve festeni! Szeretném majd látni,
merre fejlődik tovább alkotói munkája.
Gratulálok neki és a
kiállítás ezennel megnyitom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése