Az opera után az Iparművészeti Múzeumba mentünk, ahonnan már az előadás közben is kerestek, ahol a Színre hangolva kiállítást néztük meg és volt hozzá egy múzeumpedagógiai foglalkozás is.
A foglalkozás után kértem, hogy a Breuer Marcell kiállításba is hadd nézzünk be. A 18.52-es vonattal jöttünk haza, jól elfáradtam, de egy operakalandos nap az már csak ilyen. Ez a volt az ötödik, ami részt vettünk. Jó, hogy vannak ezek a lehetőséget, hogy ilyen kedvezményes áron lehet kulturális programot szervezni a diákoknak, de ennek ellenére nehéz vállalkozókat találni rá. Talán most azért is, mert ez a nap, a matek érettségi napja egyébként szabadnap volt a diákok számára, és egy most a saját szabadnapjukat kellett "feláldozni" a kultúrprogramért, míg az előző alkalmakkor iskolai napon mentünk.
Szerdán alkotói napot tartottam, egész nap kísérleteztem, hogy mit is kéne csinálni a színházi díjra. Nme voltam elégedett egyikkel sem igazán, így abban maradtunk, hogy az első elképzelésnél maradunk, azaz a Kecskeméti Katonái rézkarcomat fogják kapni a díjazottak.
Csütörtökön a 10/E-vel jártam a Ráday Múzeumban a japán kalligráfia kiállításon. Ők már a negyedik csoport vot, akiket elvittem ide.
Innen a Bozsó Gyűjteménybe mentem át, ahol reggel még azt hittem, aznap lesz a Szinyei kiállítás megnyitója, de az előző nap volt, pedig itt mindig csütörtökön szoktak lenni a megnyitók. Én azért elmentem és megnéztem kiállítást. Sajnos, fotózni most nekem se lehetett, mert a kölcsönzési szerződésben ez szerepel. Leginkább tájképek, meg néhány portré van kiállítva, de végre egy kicsit több Szinyei látható, mint a MNG-ben az állandó tárlaton. Jó látni az ecsetkezelést és az éltét is egy kicsit alaposabban megismerni.
Pénteken elkezdtem lealapozni kettő 70×100 cm-es farostlemezt, hátha egyszer lesz időm festeni is! Később lenyomtattam a tíz rézkarcot a színházi díjátadóra.
Kettőtől a Katona József Emlékházban volt egy előadás a Kecskeméti szecessziós épületek ornamentikájáról, Brunner Attila művészettörténész tartotta. Előtte megnéztem a kiállítást a szecessziós könyvművészetről. Az előadás igazán érdekes volt, több új dolgot is hallottam az ornamentikákról!
Utána még Ilona is tartott egy rövidebb előadást, de fél 4 után hazamentem, mert még a pékségbe is meg kellett ugranom.
Délután 5-től 3 program is volt, ebből kettőre el tudtam menni. Korsós Szabina dedikálta azt a könyvet, amit illusztrált a Líra Könyvesboltban, oda csak beköszöntem, üdvözöltem, gratuláltam, de nem maradtam ott. Átmentem a könyvtárba, ahol egy házaspár, Zsófi és Gábor tartott élménybeszámolót a gyaloglásáról, Budapesttől Fatimáig Santiago de Compostelán keresztül. Aranyosak voltak és érdekes is volt.
Szombaton is több program volt egyszerre. Ebéd után készültünk Budapestre, de délelőtt még elmentem a Tudomány és Művészetek Házába a Japán Napra. Tíz órától volt kiírva a program, de senki sem volt ott a szervezők közül, csak az érdeklődők voltak ott. A takarítónő kinyitotta a termeket, megnézhettük a kimonókat Sirbu Aida gyűjteményéből és a japán festményeket (Michelanagelo vonzásában - Kortárs japán művésznők alkotásai), és egy magyar szobrász, Drinyevszki János munkáit (Japán bűvöletében). Az én kedvencem Kae Seak a hatalamas méretű, absztrakt tusfestmények voltak.
Két órakor elindultunk Budapestre, mert még márciusban, Péter születésnapjára vettem két jegyet a Pap László Arénába a Cirque du Solei Varekai című előadására. (Az előadásról kölcsönfotókat használtam.)
Látványos volt, egyszer az életben jó egy ilyet látni, de a cirkusz, még ez a fajta minőségi sem az én stílusom.
Másnap felmentünk a Várhoz, ahol Márknak a Dózsa György szobor baloldali csoportjából kellett el kinőtt fát eltávolítania. Péter segített neki, otthonról hoztuk az Isuzuival a létrát és minden mást, ami kellett neki. Az elején még én is ott voltam, de végig izgultam. Nehezem viselem a látványt, amikor a fiam fent van magasban és semmi sem biztosítja. Amíg ők dolgoztak, én felmentem és megnéztem a Magyar Nemzeti Galériában a Baselitz kiállítást. Hatalmas, felkavaró tárlat, bár a kritika fanyalgott, de mi itt Magyarországon nem nagyon láttunk még Baselitz kiállítást, így az újdonság erejével hatott. A festmények és szobrok mellett voltak rézkarcok és hatalmas méretű fametszetek is. Azok nagyon tetszettek! (Fotózni nem lehetett, ezért a kiállításos fotókat egyén honlapokról vettek át.)
Visszafelé a szoborhoz készítettem még néhány fotót a vár nagy építkezéséről és a szomszédos háztetőkről.
Lementem a szoborhoz, de még elég sokat kellett várni, hogy Márk végezzen. Mikor elindultunk haza, nem mertünk megállni, mert Péter attól tartott, nem bírja Márk újraindítani. Elég ideges volt Péter már a szobortisztítás közben is.
Márk tehát hazavezetett, majd eset busszal visszament Budapestre. Este gyógytornáztam, de még nem volt igazán semmi bajom sem. Éjjel éreztem, hogy nehezen fordulok át egyik oldalamról a másikra, de akkor még nem tudtam miért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése