2017. május 21., vasárnap

Május harmadik hete

Kedden este barátnőm hangversenyre hívott, a Hírös Agórában a MÁV Szimfónikusokat Kobajsi Kenicsiró vezényelte és Beethoven műveket játszottak, olyanokat amiket még én is ismertem. Egy iskolai bérlet jóvoltából tudtunk elmenni és mondhatom, felemelő élmény volt a derékfájásom ellenére! Közben eszembejutott, hogy Anyukám hogy odáig volt Kenicsiróért még a 70-es években azon a bizonyos karmester-versenyen, amit megnyert. A felső két kép netes, az alsó saját telefonos fotó.

















Csütörtök este elindultunk Olaszországba, ahol 3 éjszakát töltöttünk (Milánóban kettőt, Bergamóban egyet). Ezt az utazást a gyerekeink találták ki Péternek a születésnapjára, ugyanis ő nagy bicikliőrült és májusban van a Giro d'Italia, azaz az olasz háromhetes körverseny, aminek az egyik napi befutóját néztük meg vasárnap. Persze azért ezt egy kis kultúrprogrammal kötöttük össze, Milánóban is megnéztünk néhány dolgot, bár mindannyian jártunk már itt. Éppen ezért most nem is próbáltam Leonardo Utolsó vacsorájára jegyet szerezni, ezt legutóbb 2010-ben láttuk.
Itthon még össze kellett néhány dolgot pakolni és este 7-kor elindultunk Milánó irányába.
Péntek reggelre Monzába értünk, ahol miután leparkoltunk az autóval, egy kis pékségben megreggeliztünk és sétáltunk egy nagyot: villa, rózsakert, dóm stb. Feltűnt, hogy mennyi érdekes graffiti van a városban. A villa mellett, vagy a villa egyik oldal szárnyában működik egy művészeti líceum, lehet, hogy a két dolog között van valami összefüggés?!









































Innen továbbmentünk Milánóba, ahol 3 kört kellett leírnunk, mire megtaláltuk a szállásunk és le is tudtunk parkolni egy környező utcában. Miután végre elfoglaltuk az Airbnb-n lefoglalt kis apartmant, ami kényelmes és kellemes volt, elindultunk gyalog a Bosco Verticale felé, ami Milánó egyik új nevezetessége, két fákkal benőtt toronyház. A környék fel van dúlva, mert most is építkeznek, de nagyon érdekes volt. Ezt a programot Péter találta ki, ahogy Monzát, mindkettő igazán érdekes volt.





















Innen a Pirelli toronyház és a központi vasútállomás felé sétáltunk. 2010. novemberében itt még együtt fotózkodtunk Édesapámmal!










Az állomás után beültünk egy sörözőbe, kicsit kiengedtünk, de a fiúk elég álmosak voltak, érthető módon, hiszen ők vezettek.
Másnapra rossz időt mondtak, de egészen szépen sütött a nap. Először a legközelebbi metróállomásra mentünk, hogy megvegyük a napijegyünket, de ott csak vonaljegyet lehetett kapni az automatából, így lesétáltunk a a következő csomópontig, ahol megvettem a 3 napi jegyet (4,50 euró/db).















A dómhoz mentünk, ahol megkerestem a jegyirodát, hosszan sorba álltam a jegyért (dóm+múzeum+terasz: 12,00 euró/fő), aztán hosszan sorba álltunk, hogy bejussunk a dómba, ahol fegyveres őrök vizsgáltak át bennünket. Végül 10.14-re be is értünk a dómban.







Jól körbenéztem azt az eddig gyertyatartónak hitt állványt, amiről 2011-ben készítettem két rézkarcot.











Jó alaposan szétnéztünk, lementünk az alagsorba is a régészeti feltárásokhoz.


















Majd fel a tetőre, ahol már nagyon erősen sütött a nap és sokszor csak hunyorogtunk egy-egy szelfinél. Itt kb. délben végeztünk.



















Innen átsétáltunk a Victor Emmanuel Galériához, ahol Péter nagy örömére a Giro d'Italia kupája ki volt állítva. És szörnyű giccses "művészettörténeti felhasználásokat" láttam a kirakatban.
















Megebédeltünk, azaz megettük a szendvicseinket a mellette lévő terecskén, ahol Leonardo szobra állt és persze a Scala.











Innen visszamentünk a dómhoz, azaz a Dóm Múzeumig, ami egy hatalmas gyűjtemény a dóm eredeti szobrairól, kegytárgyairól, üvegablakairól stb. Az egyik kis kápolna oldalkijáratánál egy Tony Cragg szobor volt felállítva!























Metróval elmentünk a Sforza Várig, ahol egy egész népünnepély volt. Itt 5 euróért sok hatalmas gyűjtemény nézhettünk meg, bele is fáradtunk. Michelangelo utolsó Piétájával a Rondanini Piétával kezdtünk, aminek egy egész nagy termet szenteltek az olaszok.







Majd képtár, bútorok, iparművészet, fegyverek, hangszerek, még sorolni is sok! A képtárban Breuer Marcell Vaszilij-székében pihenhetett meg a teremőr!

























Azt beszéltük meg, hogy innen hazamegyünk és útközben bevásárolunk. A szálláson megvacsoráztunk és visszamentünk a Dóm mellé, a Museo del Novocentohoz, ahová már reggel megvettük a jegyeket és 22.30-ig volt nyitva! Itt vannak az olasz futuristák kiállítva. Nagyon jó volt ezeket a műveket látni! 2003-ban Bécsben a Kunstforumban láttam egy futurista kiállítást, de művek zömét még nem láttam eddig eredetiben.






















Vasárnap a reggeli után összepakoltunk és kitakarítottuk a lakást. Irány Bergamo! 10.10-re értünk oda, a házigazdánk nagyon kedves volt, leparkoltunk a ház parkolójába, kaptunk térképet és útbaigazítást is! Kb. fél 11-től kezdődött a bergamói sétánk. A központot érintettük először, ahol láttuk a délután befutó előkészületeit.






















Majd felmentünk a Citta Altába, azaz a Felső Városban, végigkísérve a bicikliverseny útvonalát. Péter kinézte, hogy hová kellene majd a verseny idejére elhelyezkednünk.











 Beültünk egy bárba, aminek a kirakatában szintén egy bringa volt kirakva.











Innen a dómhoz, a Colleoni kápolnához mentünk.


















A dóm kriptájába lemenet, megcsúszott a lában és kiment a térdem egy kicsit, így sántikáltam egy darabig, de mentem tovább. Innen felmentünk még a várhoz, ahonnan egész Milánóig el lehetett látni.














Lefelé én már felvonóval mentem, a fiúk lesétáltak. (Micsoda? Lefelé felvonóval?)











Ezek után egy fagyit akartunk nyalni, de nem volt csak beülős helyen, vagy hosszas sor után. Inkább lesétáltunk és elfoglaltuk a helyünket a versenyhez. Én nem sokat láttam a biciklisekből, mert elég gyorsan elhúztak előttünk, de Péterék állítólag látták, akit akartak.











A verseny után lesétáltunk a városközpontba, ott még láttuk a nyilatkozó bicikliseket.











Majd végre nyaltunk egy fagyit, hat órára a szállásra mentünk, hogy a szobát is elfoglalhassuk. Utána még visszamentünk, enni és sétálni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése