A kiállítás az első teremben Szurcsik József spaklis kisméretű festménysorozatával és Orosz László harsány színekben pompázó szürreális tájfestményeivel indul. Én Szurcsiktól szívesebben láttam volna a mostanában készült fekete-fehér repesztett felületű festményeit, mit ezeket a spaklikat. A nagyteremben Kopasz Tamás gesztusfestményei, Chris Allan hanyagul paszpartúzott kisméretű rajzai és Marjai Judit egy jól megtermett fiatal nő gömbölyödő idomairól készült fotó kaptak helyett. Ezekről nekem Menyhei Szabolcs kb. 6 évvel ezelőtti festményei jutottak eszembe. Az utolsó, már világos teremben Ulrich Gábor grafikái a Testkontroll sorozatból és Wahorn András kisméretű rajzai zárták a tárlatot.
Wahorn András és Szurcsik József egy rögtönzött tárlatvezetést tartott, ahol viccesen tök komoly dolgokról, a kortárs művészet megértéséről beszéltek zömébe. Wahorn elmesélte, hogy ő legszívesebben ilyen kis rajzolat készít, mint amilyeneket itt kiállított, de a gyűjtői és a galeristák csak festményt akartnak tőle, ezért kénytelen festeni.
A koncert alatt el-elkalandozott a figyelmem, például a mennyezetre és a gyönyörű csillárra, a színes fényekre és árnyékokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése