Zempléni kirándulás + Kassa

Négynapos itthon tartózkodás után ismét útra keltem, bár már nem gyalog. A férjemmel egy négynapos kirándulásra indultunk a hosszú hétvégére. Szombaton reggel indultunk, és első nap Miskolcon néztünk szét. Délelőtt 11 körül értünk a városba, és a Hermann Ottó Múzeum Képtára előtt parkoltuk, és ott kezdtünk a nézelődést. Az állandó kiállításban volt jó néhány érdekes, neves alkotóktól származók alkotás (pl. id. Markó Károlya, Izsó Miklós, Csontváry Kosztka Tivadar stb.) és az időszaki tárlat az öltözködés témájára volt felfűzve. Végigsétáltunk az éppen új burkolatot kapó főutcán, nyaltunk egy fagyit, benéztünk az útba eső templomokat és köztéri szobrokat. A Miskolci Galéria kiállításait (egy nemzetközi 1×1 m-es művekből álló kiállítás és Kozma István festményei) is megtekintettük, de ott nem lehetett fotózni.

A következő megállónk Vizsoly volt, hol épp a 16 órakor induló vezetésre értünk oda a Református templomba, ahol a Vizsolyi Biblia látható. Sajnos itt sem lehetett fotózni, pedig a falakon több helyen szépen megmaradtak a freskók. Telkibányán a Veronika Vendégházban foglalt Péter 3 éjszakára szállást, ahol a szállás elfoglalása után sétáltunk egyet.
Másnap Kassára, az idén az Európa Kulturális Fővárosa rangot kapott felvidéki városba indultunk. Itt egy kicsit későn indult az élet.








Furcsa mód, vasárnap szinte minden csak délután vagy este nyit ki. Többször jártam , jártunk Kassán, de már legalább 10 éve nem és azóta sok új látványossággal bővült a város kínálata. A Jakab-palota és a pályaudvar után az Miklós-börtön és a Rodostó udvar felé sétáltunk, de csak kívülről tudtuk megnézni a későbbi nyitás miatt.











Az Orbán-toronyban berendezett panoptikum is új és érdekes élmény volt. Itt a Kassához, Szlovákiához kötődő különböző korokban élt figurák jelentek meg. A dóm északi kapuja végre nem volt beállványozva, szépen körbefotóztam. A belső térben is sikerült fotóznom a tiltás ellenére és vezetéssel a Rákóczi-kriptába is lejutottam. Ezek után egy sörözőben megebédeltünk és finom szűretlen sört ittunk hozzá.














Felkerestünk a Márai emlékhelyeket is, a szobrot, a Márai-házat, a Thália Színház Márai Stúdióját, ahol Schrammel Imre domborműve díszíti a falat.

A főtér alatt húzódó Régészeti Múzeumban a középkori falakat lehet látni. Az egykori Harang utcai zsinagógában egy fotókiállítás volt, ami nagyon szép volt, mégis az épület, a maga lepusztultságával nagyobb hatással volt rám. Szíves elmentünk volna még a Golem vagy a Munkaérdemrend sörözőbe, de vasárnap a Golem csak este 6-kor nyit a Munkaérdemrend meg egész nap zárva.



Péter látta a tévében, hogy egy uszodát Kunsthalle-nak alakítottak át, ezt kerestük meg a nap végén. Egy működő strand mellett ott is volt ez az átalakított egykori uszoda, ahol Tony Cragg szobrai, Brancusi munkásságáról fotók és az 1960-as évekből származó opartos, geometrikus absztrakciót képviselő szobrok, festmények voltak kiállítva. Jó fáradtak lettünk a nap végére.

A harmadik napot eredetileg úgy terveztük, hogy az is Kassa lesz még, de aztán, úgy döntöttünk, hogy ami fontos, azt már láttunk és így inkább a környéket barangoltunk be. Gönccel kezdtük, de ott minden zárva volt (Huszita-ház).

Abaújváron a templom szintén zárva volt, Kékeden a kastély szintén nem látogatható.






Hollóházán a Porcelán Múzeum mellett az 1970-es évek elején épült modern templomot néztük meg, ahol Kovács Margit stációi és az orgona alatt Szász Endre festménye látható.

Ezután a Füzéri várat másztuk meg, majd Füzérradványon a Károlyi-kastény egy 140 hektáros parkban áll. Telkibánya felé még megálltunk a Jegesbarlangnál, a Mátyás forrásnál és Szép Ilonka sírjánál. Telkibányán ejtettük meg a házassági évfordulós vacsoránkat (egyébként 11-én volt a 24.) az Aranygombos étteremben.















A negyedik nap mielőtt elindultunk volna Telkibányáról, még megnéztük a kopjafás temetőt, a református templomot, a Szt. Katalin-kápolnát. Sátoraljaújhely mellett Széphalomban áll a Kazinczy emlékcsarnok és az 2008-ban átadott Magyar Nyelv Múzeuma, ahol interaktív módon mutatják be a magyar nyelv érdekességeit. Sátoraljaújhelyen először a zsidó temetőt néztük meg, majd újabb "hegymászás" következett, a Szár-hegyen tetejére a Magyar Kálvária vezet fel, fent pedig az országzászló és a Szent István-kápolna áll. Kirándulásunk utolsó állomása Sárospatak volt, ahol szintén jártam már, de a Makovecz Imre-féle Művelődési Házat idáig nem láttam. Kedvesek voltak, beengedtek színházterembe és még villanyt is kapcsoltak. Azért elsétáltunk a Rákóczi-várig, bementünk az udvarába, de már nem volt kedvünk végignézni, inkább a Sárospataki Képtárban néztük meg a tárlatokat. Damján József színes fametszetei láthattuk, ráadásul a dúcokkal együtt! Délután 1/2 4-ig kb. 10 látogató volt egész nap, pedig augusztus 20-án ingyenes volt ez a kiállítás is.

Azért a negyedik nap már úgy voltam vele, hogy a spanyolországi 44 nap, után kicsit kevés volt az otthoni 4 nap és a mostani 4 napos kirándulás után már tényleg szeretnék több időt otthon tölteni.