A Magyar Nemzeti Galériában kezdtünk, nyitásra ott voltunk. Gyorsan megvettem a jegyeket, lepakoltunk a ruhatárban és az első csoport már indulhatott is. Mindkét tárlatvezető hölgy már ismerősként üdvözölt. Az első csoportban a 9-dikesek, 12-dikesek és a 13-dikosok voltak és velük küldtem be Márkot és Pétert, mivel más felnőtt nem volt. Én egy fél órával később indultam a másik csoporttal, amelyben a 10-dikesek és a 11-dikesek voltak. Velük még a Dada és szürrealizmus kiállítás előtt beugrottunk a nemrég újra megnyitott Gótikus táblaképek és faszobrok című állandó kiállításra is.
Elég sokan álltak sorba a pénztárnál, és aztán a kiállítóteremben is egyre többen lettek. Picabia alkotásánál álltunk meg először, majd következtek Man Ray, Duchamp, Arp munkái. A saroktól már inkább a szürrealisták jöttek, Miró, Dalí, Chirico, Magritte, Delvaux. (Az én személyes kedvencem Magritte, akitől a Kastély a Pireneusokban című nagyméretű festmény szerepelt a tárlaton.)
A kiállítás második felében Átrendezett valóság címmel a magyar alkotók dadához és szürrealizmushoz köthető munkáit vonultatták fel a rendezők. A tárlatvezetés után még visszamentem és jó alaposan újra végignéztem mindent. Mivel a híres alkotások mellett sok olyan is volt, amelyet nem igen találni meg a neten és fotózni nem lehetett, úgy gondoltam, muszáj megvennem a katalógust. Nagyon tetszettek Maurer Dórának és Major Jánosnak az 1960-as években készített rézkarcai. Sajnos, a katalógusban nem túl jó minőségű a kép róluk és egyetlen műnél sem írják a technikát, anyagot. Összességében jobb és gazdagabb volt a kiállítás, mint vártam.
Csalódásom inkább a mosdóhasználattal kapcsolatban volt. Nem akarták beengedni a diákokat a földszinti mosdóban külön fizetés nélkül. Fel kellett volna mutatni a jegyet, de mivel 1 db jegyet kapott a 45 diák, ez elég körülményes volt. Szintén panaszkodtak a diákok arra a másik csoportból, hogy a tárlatvezetés alatt ők sokszor alig vértek oda a művekhez, mert egyre több idegen felnőtt csatlakoztak a diákcsoporthoz, pedig ez nem egy ingyenes tárlatvezetés volt. Bécs kis fülhallgatót szoktunk kapni és akkor csak az hallja a vezetést, aki fizetett érte.
A Savoyai-szobortól együtt mentünk le a lépcsőn a már kétszer is átadott Várkert Bazárhoz. Végig sétáltunk a hangzatosan reneszánsz kertnek nevezett füves domboldal mellett, amely előtt rózsatövek virágoztak. A Déli Palota kiállításait néztem ki, de egy kicsit nehezen találtam, meg a bejáratot. Azt hittem, a kert felől is van bejárat, de csak a Lánchíd utca felől volt. Itt a helyreállítás során előkerült régészeti leleteket állították ki a földszinten, az emeleten pedig Ybl Miklós munkásságára emlékeztek meg az épületeiről készült makettekkel és rajzokkal, amelyeket a BME első éves építész hallgatói készítettek. Mindez a diákoknak eredetileg 500 Ft-ba került volna, de a végén kaptunk egy kis kedvezményt, 450 Ft-ot kellett fizetniük.
Ezen kívül volt egy ingyenes időszaki kiállítás is a Design Hét 2014. A behangozóból valami nagyobb dologra számítottam. Épp ott forgatott az MTV az egyik érdekes világító szerkezet előtt. Az Északi Palotában Hungarikum kiállítás volt, de annak a belépő díját sokallottam, 1.200 Ft lett volna a kedvezményes diákbelépő. Aránylag gyorsan végeztünk a kiállításokkal és közben kisütött a nap is, így a busz indulásáig hátralevő időt lehetett sétálással, napozással is tölteni. Mi is végig sétáltunk a "reneszánsz kertben" és a az Északi Palota előtt leültünk egy érdekes padra. Én sokkal többet vártam a Várkert Bazártól, a "reneszánsz kerttől" és a kiállításoktól is. Persze az épületek szépen fel vannak újítva, de sok helyen lehet látni, hogy nincs még kész teljesen az egész, lesz még itt harmadik átadás is.
A Várkert Bazártól a "0 km"-ig sétáltunk el, ott vett fel bennünket a busz, és aránylag gyorsan, fél 6-ra már Kecskemétre is értünk. A reggeli eső és a Várkert Bazáros csalódás ellenére egy szép nap volt, jól sikerül a kirándulás. Legközelebb november 9-én megyünk majd ismét Budapestre a diákokkal.